National Geographic Reflektor-Teleskop 76/350, DOBSON 9015000 Leaflet
Product codes
9015000
Kis teleszkóp-ABC:
Mit jelent a ...
Barlow-lencse:
A feltalálója, Peter Barlow (angol matematikus és fizikus, 1776-1862) után elnevezett Barlow-lencsével megnövelhető a
távcső gyújtótávolsága. Az adott lencsetípustól függően megduplázható vagy akár megháromszorozható a gyújtótávolság.
Ezáltal természetesen a nagyítás is növelhető. Lásd még „Okulár“ alatt.
Gyújtótávolság:
Minden tárgy, amely valamely optika (lencse) által egy objektumot felnagyít, egy meghatározott gyújtótávolsággal
rendelkezik. Ez alatt azt a távolságot kell érteni, amelyet a fény a lencsétől a gyújtópontig megtesz. A gyújtópontot fókusznak
is szokták nevezni. A fókuszban éles a kép. A teleszkópnál kombinálják a távcső és az okulár gyújtótávolságát.
Lencse:
A lencse megtöri a beeső fényt úgy, hogy egy bizonyos távolságban (gyújtópont), vagyis a gyújtópontban éles képet hozzon
létre.
Okulár:
Az okulár egy a szem felé irányított, egy vagy több lencséből álló rendszer. Az okulár felveszi a lencse gyújtópontjában
képződő éles képet és még egyszer felnagyítja.
A nagyítás számításának egyszerű a képlete:
A távcső gyújtótávolsága : az okulár gyújtótávolsága = nagyítás
Mint látható, a teleszkóp nagyítása függ az okulár gyújtótávolságától és a távcső gyújtótávolságától.
Nagyítás:
A nagyítás megfelel a szabad szemmel való megfigyelés és a nagyító berendezésen (pl. egy teleszkópon) keresztüli
megfigyelés különbségének. A szemmel való megfigyelés egyszerű. Ha a teleszkópnak 30-szoros a nagyítása, az objektum
a teleszkópon keresztül 30-szor nagyobbnak látszik, mint szabad szemmel. Lásd még „Okulár“ alatt.
További hasznos tudnivalók: www.bresser.de
Megfigyelhető objektumok:
A következőkben néhány igen érdekes égitestet és csillaghalmazt kerestünk ki és ismertetünk Önnel. Az útmutató végén
lévő képeken bemutatjuk, hogy jó látási viszonyok mellett az adott objektumok a szállított okulárokkal hogyan látszanak:
A Hold
A Hold az egyetlen természetes bolygója. Átmérő: 3476 km Távolság: kb. 384 401 km
A Hold már a történelem előtti idők óta ismert. A Nap után a második legfényesebb objektum az égen. Mivel a Hold havonta
egyszer kerüli meg a Földet, állandóan változik a Föld, a Hold és a Nap közötti szög; ez a holdfázisok ciklusaiból látszik. A
két egymást követő újhold fázis közötti idő körülbelül 29,5 nap (709 óra).
Orion köd (M 42)
M 42 az Orion csillagképben
Távolság: 1344 fényévnyire a Földtől
A kb. 1344 fényévnyi távolsággal az Orion köd (M 42) az égbolt legvilágosabb diffúz ködje. Ez a köd szabad szemmel
látható és bármilyen méretű teleszkóp számára kifizetődő objektum, a legkisebb távcsőtől kezdve egészen a legnagyobb
földi obszervatóriumokig és a Hubble Space teleszkópokig. Egy igen nagy hidrogénból és porszemcsékből álló felhő,
amelyik több mint 10 fokkal túlnyúlik az Orion csillagkép felén. Ennek a hatalmas felhőnek a kiterjedése több száz fényév.
Gyűrűs köd a Lantban (M 57)
M 57 a Lant csillagképben
Távolság: 2 412 fényévnyire a Földtől
Mit jelent a ...
Barlow-lencse:
A feltalálója, Peter Barlow (angol matematikus és fizikus, 1776-1862) után elnevezett Barlow-lencsével megnövelhető a
távcső gyújtótávolsága. Az adott lencsetípustól függően megduplázható vagy akár megháromszorozható a gyújtótávolság.
Ezáltal természetesen a nagyítás is növelhető. Lásd még „Okulár“ alatt.
Gyújtótávolság:
Minden tárgy, amely valamely optika (lencse) által egy objektumot felnagyít, egy meghatározott gyújtótávolsággal
rendelkezik. Ez alatt azt a távolságot kell érteni, amelyet a fény a lencsétől a gyújtópontig megtesz. A gyújtópontot fókusznak
is szokták nevezni. A fókuszban éles a kép. A teleszkópnál kombinálják a távcső és az okulár gyújtótávolságát.
Lencse:
A lencse megtöri a beeső fényt úgy, hogy egy bizonyos távolságban (gyújtópont), vagyis a gyújtópontban éles képet hozzon
létre.
Okulár:
Az okulár egy a szem felé irányított, egy vagy több lencséből álló rendszer. Az okulár felveszi a lencse gyújtópontjában
képződő éles képet és még egyszer felnagyítja.
A nagyítás számításának egyszerű a képlete:
A távcső gyújtótávolsága : az okulár gyújtótávolsága = nagyítás
Mint látható, a teleszkóp nagyítása függ az okulár gyújtótávolságától és a távcső gyújtótávolságától.
Nagyítás:
A nagyítás megfelel a szabad szemmel való megfigyelés és a nagyító berendezésen (pl. egy teleszkópon) keresztüli
megfigyelés különbségének. A szemmel való megfigyelés egyszerű. Ha a teleszkópnak 30-szoros a nagyítása, az objektum
a teleszkópon keresztül 30-szor nagyobbnak látszik, mint szabad szemmel. Lásd még „Okulár“ alatt.
További hasznos tudnivalók: www.bresser.de
Megfigyelhető objektumok:
A következőkben néhány igen érdekes égitestet és csillaghalmazt kerestünk ki és ismertetünk Önnel. Az útmutató végén
lévő képeken bemutatjuk, hogy jó látási viszonyok mellett az adott objektumok a szállított okulárokkal hogyan látszanak:
A Hold
A Hold az egyetlen természetes bolygója. Átmérő: 3476 km Távolság: kb. 384 401 km
A Hold már a történelem előtti idők óta ismert. A Nap után a második legfényesebb objektum az égen. Mivel a Hold havonta
egyszer kerüli meg a Földet, állandóan változik a Föld, a Hold és a Nap közötti szög; ez a holdfázisok ciklusaiból látszik. A
két egymást követő újhold fázis közötti idő körülbelül 29,5 nap (709 óra).
Orion köd (M 42)
M 42 az Orion csillagképben
Távolság: 1344 fényévnyire a Földtől
A kb. 1344 fényévnyi távolsággal az Orion köd (M 42) az égbolt legvilágosabb diffúz ködje. Ez a köd szabad szemmel
látható és bármilyen méretű teleszkóp számára kifizetődő objektum, a legkisebb távcsőtől kezdve egészen a legnagyobb
földi obszervatóriumokig és a Hubble Space teleszkópokig. Egy igen nagy hidrogénból és porszemcsékből álló felhő,
amelyik több mint 10 fokkal túlnyúlik az Orion csillagkép felén. Ennek a hatalmas felhőnek a kiterjedése több száz fényév.
Gyűrűs köd a Lantban (M 57)
M 57 a Lant csillagképben
Távolság: 2 412 fényévnyire a Földtől
A Lant csillagképben lévő híres M 57 gyűrű-ködöt gyakran a planetáris ködök prototípusának tekintik, amely az északi
félteke nyári egének látványos darabja.
A legutóbbi kutatások azt a nézetet erõsítették, hogy alakja nagy valószínűséggel egy (csak nagyobb teleszkópokkal
észlelhető) központi csillagot körülvevõ, erős fényt kibocsátó anyagú valódi gyűrű (tórusz), nem pedig gömb-, vagy ellipszoid
héj alakú gázképződmény.
Ha a gyűrűs ködöt a síkjából figyelnék meg, a Súlyzó ködhöz (M 27) hasonlítana. Ennél az égitestnél éppen a köd pólusára
látunk rá.
Súlyzó köd a Kis Rókában (M27)
M 27 a Kis Róka csillagképben
Távolság: 1 360 fényévnyire a Földtől
A Kis Róka csillagképben lévő Súlyzó köd (M 27) volt az első felfedezett planetáris köd. 1764. július 12.-én fedezte fel
Charles Messier az égitesteknek ezt az új elbűvölő csoportját. Ezt az objektumot majdnem pontosan az egyenlítő síkjában
látjuk. Ha a Súlyzó ködöt egyik pólusa felől néznénk, valószínűleg egy gyűrűt találnánk, amely hasonlónak látszana, mint
amilyennek az M 57 gyűrűs ködöt ismerjük. A fényerejének köszönhetően ez az objektum már nem optimális időjárási
viszonyok közt is látható.
f=20 mm f=6 mm
A Hold
Orion köd (M 42)
Gyűrűs köd a Lantban (M 57)
Súlyzó köd a Kis Rókában (M27)